Hamarosan 25 éves a Szegedi Pinceszínház, ahol több mint két évtizede nem mindennapi előadások láthatók, amelyek többségében maga az igazgató is játszik. Kancsár Orsolya célja, hogy a közönség ne csupán egy kellemes estét töltsön el náluk, hanem az előadás hatása napokig, akár hetekig kísérje őket. Maradandót szeretne alkotni és nem érzi azt, hogy női vezetőként ez nehezebb volna. Interjú Kancsár Orsolyával.
Kérem, meséljen egy kicsit a Szegedi Pinceszínházról.
A Szegedi Pinceszínház 2001-től kezdve Szeged egyetlen és első állandóan működő stúdiószínháza. Saját társulattal, saját játszóhellyel és saját előadásokkal rendelkezik, emellett befogad különböző vendégprodukciókat is. Elsődleges célja, hogy olyan stúdióelőadásokat ismertessen meg a nézőkkel – és ezeket olyan formában játssza – amelyek eddig még nem, vagy csak nagyon ritkán voltak láthatóak a városban és a régióban. És, ahogyan azt említettem, olyan társulatoknak is otthont ad, amelyek újszerű kísérleti előadásokat hoznak létre.
Kortárs íróink műveinek színpadra vitelét a kezdetektől fogva fontosnak tartottuk. Darvasi László-darabot Magyarországon a Szegedi Pinceszínház játszott először, 2002-ben. Ezt követően rajta kívül olyan kortárs írók darabjait vittük színre, mint Spiró György, Schwajda György, Pozsgai Zsolt, Csemer Géza, Görgey Gábor és Varsányi Anna. De repertoárunkon szerepel például Örkény István, Kodolányi János, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, vagy Fazekas Mihály műve is.
Iskolai beavatószínház-programunktól pedig azt reméljük, elősegíti a fiatalok irodalmi ismereteinek bővítését és a színház megkedvelését.
Nem utolsó sorban pedig büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedi Pinceszínház független színházként, ilyen remek kapcsolatot ápol és gördülékenyen dolgozik együtt a szegedi önkormányzattal. Szegeden még nem volt ilyen profillal működő teátrum, így a „stúdiószínházi hagyomány” sem alakulhatott ki a városban a Pinceszínház megjelenéséig.